Sztiv Blogja

Vad sugár harapja át a hajnal torkát,
Éji vadak menekülnek, s a penge eljárja haláltáncát,
Körbe, s körbe, míg porrá nem zúzza áldozatát.

Brazil szemek válnak hamuvá,
Felőrli őket a kegyetlen halál,
S a pokol izzó bugyraiban merülnek alá.

Hevíti a tűz a forrásvizet, míg az léggé alakul,
Elpusztít mindent, ami benne lapul,
Eztán magába szippantja a szivattyú.

Lángoló élet zúdul a porra,
Keltve azt életre újra,
S megindul a végső útra.

Éjfekete folyam zúdul a mélybe,
Cukornád gyermekével édesítve,
Majd nyugovóra térve.

Elszáll a forróság, csillapodik haragja,
Istene kezébe veszi és elfogyasztja,
Éberré lesz, nincs ki lenyomhatja.

Sztiv, Élmények a kávéatumatáról versicklus, 2010