Holnap itt a Szenteste, és ha már a keresztény hitvilág egyik legnagyobb ünnepére készülünk, úgy gondoltam megosztom veletek gondolataimat, amiket így kicsit több, mint két évtized után magamba szívtam egy átlagos magyar karácsonyról. Az írás nem a saját emlékeimet tartalmazza, hanem úgymond a kollektív tudatból leszívott urban legendeket, szóbeszédeket, általánosításokat. Kíváncsi vagyok, kinek milyen mértékben ismerősek a lent szereplő dolgok.
December 23.
Megkezdődött a téli szünet. Dezsőke január elejéig itthon lesz, ezért a nagymama ideiglenesen beköltözött a vendégszobába. Anyu süt egész nap. Töltött káposzta, rántott hús, pörkölt, bejgli pihen az erkélyen, gondosan elzárva az éhes szájak elől. Ez karácsonyra lesz. Helyette van valami teljesen átlagos. A fürdőszoba bűzlik a kádban még vidáman úszkáló pontytól. Kivágódik az ajtó, apu meghozta a fát. Kicsit görbe, kicsit ritkás, de hát mi a faszt várunk Szenteste előtt egy nappal, ugye... Örüljünk, oszt' jóvan.
December 24.
Hajnali 5-kor hólapátolás zajára ébred a környék, a szomszéd Kovács papa bőszen kotorja a havat a járdáról. Izzik a sütő, olyan nincs, hogy csak egyféle menü van karácsonyra. Nem illik a magyarhoz. Dezsőke vad izgalomban húzza fel a fát a lépcsőn az udvarról. Apu lepisszegi egy székkel. "Üjjé' lefele büdös kölyök, apu csinálja. Hol az a kibaszott fenyőfatalp?" Veszekedés 1. indul: "Ahová tavaly tetted." "Én?" "Te!" "A te dolgod volt..." "Hogy lett volna az enyém, mindenkit leordítasz, ha hozzáér a szerszámaidhoz, én amúgy is főztem." "Apropó főzés... ez szerinted étel?..." Másfél óra után előkerül a talp, szisszen a sör, apu farag. Cifrábbnál cifrább káromkodások és újabb fél óra "aszbesztmegbasz" után apu hozza a fát vérző ujjakkal. "Díszítsétek bazmeg." - mondja és elmegy meccset nézni. Este vacsora, aztán gyors ajándékbontás. Dezsőke kapott egy új gémbojt, apa játszik vele. Dezsőkének kuss van. Nézheti a tévében a Télaput huszadjára. "Tavaly is az volt."
December 25.
Jön a család. Távoli és kicsit közelebbi rokonok töltik meg a házat, előkerül a nagypapa házi bora, házipálesz, olcsó sör. Indul a panaszkodás, kinek fáj a háta, ki vett fel providentet, ki halt meg idén. Senkit nem érdekel, csak a magukét mondják. A panaszáradatot anyu töri meg: "Kész az ebéd." Természetesen most sem más a menü, mint a szentestei, a magyarnak mégsem elég belőle soha. Eleink is ezt ették, nekünk sem derogál. Ebéd után anyu körbekínálja a cefrét, ürülnek a poharak, oldódik a család. Az egyik kapatos családtag elejt egy jópofának hitt megjegyzést. Veszekedés 2. indul: "Mi a fasz közöd van hozzá?" "Az apád vagyok!" "Az enyém többé nem, kitagadlak." És így tovább. Este anyu elrakja az ünnepi étkészlet maradványait jövő karácsonyra. Mosogatásmaraton kezdődik, közben szitkozódás, anyázás.
December 26.
Egy nap, amikor végre apu rápihenhet a munkára. Hiába volt szabadnap, a feszültség csak fokozódott, így nem lehet pihenni. Szisszen a rekesz utolsó pár söre, ebédre jó a maradék káposzta. Eltelt egy újabb karácsony... "De ezek, ide, jövőre? SOHA!" Persze jövőre ugyanezekkel, ugyanitt, ugyanígy. Boldog Karácsonyt!